„Ó, hány és férfi jött oda hozzám, lelkesen, bizonytalanul vagy kétségbeesetten: láttad? Ismered? Ő kell nekem! Mondtam nekik, nem ismerem ezt a nőt,de elég volt rápillantanom. Vagyis? Vagyis, mondom, ez bajnak való, ez selejt, ez rima. S ha nem ütöttek le, el is magyaráztam a dolgot. Ők azt felelték: Belül nem ilyen! Nem ilyen akar lenni! Majd én megváltoztatom, megváltom őt!
Ó, hogy nevettem! Ezen a ponton már sokan padlóra küldtek. De én vérző szájjal, a földről mosolyogtam rájuk: barátom, az az állat, amelyik tojást rak, az madár, és azt is könnyen megmondod, melyik a tyúk. Az angyal pedig angyal, az igazi nő az nő, a szajha viszont mindig szajha marad.”