„Egy réges-régi estén, azokban az időkben, amikor a bárokban még lehetett dohányozni (és egyáltalán még nyitva voltak), Marius és Cosmin a cigarettafüst felhőjébe burkolódzva ültek kedvenc párizsi törzshelyükön, a sarokban. Marius békésen iszogatta kedvenc, Loire-völgyből származó borát, a nála jóval fiatalabb Cosmin pedig egy magas, szőke, elegáns hölgyet figyelt, aki épp a bárpultnál kérte ki az első pohár pezsgőjét.
– Igazán vonzó hölgy, nem igaz? – kérdezte Cosmin.
– Lefogadnám, hogy ez az utolsó pohár, amit ő maga fizet – mondta Cosmin, és hangjába nyűgös felhang csúszott.
– Menj oda, és fizesd te a következőt – mondta Marius, és megízlelte a borát. Muscadet. Kiváló, mint mindig.
– Á, nincs esélyem. Nézd azt a jegygyűrűt. És a ruháját.
Marius eltűnődött, és cigarettára gyújtott.
– Te tudod.
A következő fél órában a hölgy a bárpultnál számos férfit vonzott magához. Fizettek neki italt, próbáltak udvarolni, de senki nem járt sikerrel. Cosmin is próbálkozott, de csalódottan tért vissza ő is. Aztán már oda sem figyelt, csak mogorván az asztalt bámulta, és cigarettázott.
– Különben is, Marius, van nekem nagyobb gondom is – szólalt meg végül.
– Igen?
– Bizony. A bank, ahol dolgozom, leépítéseket tervez. Valószínűleg én is áldozat leszek, hacsak nem egyezek bele, hogy áthelyezzenek valahova a város peremére. Azt pedig nem szeretném. Neked mindenféle ismerősöd van. Nem tudnál valami új munkához segíteni?
Marius újratöltötte a poharát, és Cosminra nézett.
– Van egy jó barátom a Crédit Agricole-nál, fiókvezető. De ő nem alkalmazna téged.
Cosmin arca pipacsvörösre gyúlt.
– Jó iskolám van. És jó referenciáim. Miért…
– Az első dolog, amire megkérne az interjún, hogy törd ketté az asztalán lévő fémrudat. Ha azt nem teszed meg, akkor nem vesz fel.
Cosmin szája nyitva maradt. Tanácstalanul fürkészte Marius arcát, hátha barátja elneveti magát. A jó bor olykor gyermeteg tréfákra csábítja az embert. Marius arca azonban komoly volt.
– Így igaz – mondta.
– Egy fémrudat nem lehet kettétörni – mondta szárazon Cosmin. – Igazad van, én meg sem próbálnám, hogy aztán nevessen rajtam, ahogy erőlködöm hasztalan. Nem csinálnék magamból bohócot.
Marius bólintott, mint aki pontosan erre számított. Aztán diszkréten a bárpult felé biccentett.
Cosmin odanézett. A szőke hölgy egyenesen őt bámulta. Látszott rajta, hogy pityókás már kissé. A szoknya kissé felcsúszott a combján. Mikor a tekintetük összekapcsolódott, a nő biztatóan elmosolyodott. Az iménti vörösség, amely már kezdett fakulni Cosmin arcán, ismét kigyúlt.
– Élevé… – lehelte elragadtatottan. – Mi történt?
Marius halkan felelt.
– Ennek a nőnek gazdag férje van, és boldogtalan. Valószínűleg most tudta meg, hogy a férj megcsalta, és szeretne bosszút állni. De a hűvösségét és büszkeségét nagyon nehezen küzdi le. Amikor odamentél hozzá, még nem ivott eleget, hogy elengedje magát. Továbbá nem az arcát nézted, nem a testbeszédét, nem a gesztusait, hanem a gyűrűjét és a csizmáját. A végén pedig csak az asztallal szemeztél. Pedig ő már tíz perce figyelt téged a szeme sarkából.
Cosmin újdonsült tisztelettel nézett Mariusra. Aztán elnyomta a cigarettáját, és felöltötte a legelbűvölőbb mosolyát, azt, amivel már annyi hölgyet csábított ágyba Mariussal közös kalandozásai során. Már majdnem felállt, hogy a bárpulthoz induljon, amikor eszébe jutott valami. Mariusra nézett, és az önbizalomra leltek finom iróniájával megkérdezte tőle:
– Azt hadd kérdezzem meg, az a barátod az Agricole-nál, felvett már bárkit is dolgozni magához?
– Igen. Öt év alatt ketten is sikerrel jártak. Nincs is többre szüksége, mert nála soha nem mond fel utána senki.
Cosmin gúnyosan nézett rá.
– Netán számvitelt végzett erőművészek voltak?
Marius szivarra gyújtott, és elégedetten fújta a füstöt a plafon felé.
– Nem. Csak ahelyett, hogy felálltak volna öntudatosan és dühösen, mint ahogyan azt te tennéd, inkább megvizsgálták azt a fémdarabot. És ha tüzetesen szemügyre vették, kiszúrták, hogy valami nem stimmel. És miután kézbe vették, érezhették, milyen könnyű. Aztán kettétörték.
Cosmin csak nézett rá.
– Egyszerű parafa volt – mondta Marius. – Ezüstös kazánfestékkel lefújva. Kettétörték, és utána már csak egyszerű kérdések következtek. Azóta pedig mindannyian háromszor annyit keresnek, mint te jelenleg.
Úgy látszott, a vörösség a ma este folyamán már nem hagyja el Cosmin arcát. Aztán a férfi elnevette magát. Marius csak halványan mosolygott.
– Jól van, barátom. Jólvan – mondta Cosmin. – Én most indulok álmaim hölgyéhez, de mielőtt távoznék vele, meghagyom a fiúnak ott a pult mögött, akinek aranykulcsa van a pincéhez, hogy az este további részében minden üveg borodat írja a számlámhoz.
Marius biccentett. Aztán figyelte a távozó Cosmin karcsú, s immár harcra kész alakját, s a hölgyet, és a többi férfi irigy arcát. Aztán kitöltötte az utolsó korty bort. Úgy döntött, ezután jöhet valami könnyed és gyümölcsös. Mondjuk Chiroubles, Beaujolais felső kertjeiből.”