1. jelenet
A kép kivilágosodik
KF:
Hatalmas kiterjedésű, a végtelenbe nyúló zöldellő erdőség, háttérben magas hegyek, és völgyben kanyargó folyó. Az ég makulátlanul tiszta, egyetlen felhő sem úszik rajta.
KF:
Az erdőben. A kamera egy domboldalban kígyózó hegyi ösvényre tekint, s láthatjuk, hogy egy khaki-színű ruhába öltözött tizenéves fiú halad végig rajta, kezében botot szorongat. A kamera követi, mígnem eltűnik a lombok között.
A kép áttűnik
KF:
Ismét ugyanaz az ösvény, más környezetben. A kamera a szaporán haladó fiút mutatja. Az ösvény elkanyarodik, és váratlanul kiszélesedik. A fák közül egy magas, fából épült fal bukkan elő, mélyen a bejárat egy hatalmas, faragott díszkapu. A kapu előtt egy fiatal őr áll. A fiú odaér hozzá, tiszteleg. Az őr szintén.
ŐR
Hol jártál, Steve?
STEVE
Csak megnéztem, hogy haladnak a munkával a hídnál. Nem keresett senki?
ŐR
Nem.
STEVE
Rendben, kösz.
KF:
Steve besétál a kapun. Különös látvány tárul szemünk elé. Egy dombtetőre épült valóságos erdei civilizáció virágzik itt, mindenütt terepszínű egyenruhába öltözött fiatalok nyüzsögnek. Kezdetlegesen megmunkált, fából ácsolt viskók épültek a fák tetején vagy azok tövében, és számos félig földbe süllyesztett szállást is láthatunk. A lakók itt-ott kövekkel gondosan körberakott tűzhelyeket is létrehoztak, melyeken most vacsora fő. A kondérok körül csinos szakácslányok sündörögnek.
KF:
Steve elindul a tábor közepén végighúzódó kikövezett utcán, és egy vastag törzsű fa alá sétál. Felmászik egy lelógó hágcsón, és egy, a fa tetején épült zsindelytetős kunyhóba jut. Mielőtt belépne, még egyszer letekint a létráról.
Az alant elterülő óriási kiterjedésű várost láthatjuk, tele csupa fiatal fiúval és lánnyal. Háttérben a települést körülölelő falat és az erdőt láthatjuk.
BF:
Steve lehajtott fejjel lép be a kunyhó szűkre szabott bejáratán, és látjuk, hogy belsejében egy alacsony asztal áll, mellette egy 17 év körüli fiatal ücsörög a padlón. Felnéz, tekintete gondterhelt.
BRIAN
Jó, hogy jössz, Steve. Bajban vagyunk. Nagy bajban.
Steve is leül az asztal köré. Láthatjuk, hogy egy térkép van kiterítve rajta. A fiú Brianre szegezi tekintetét.
STEVE
Mondd el, mi az.
BRIAN
A Kalicsa-pataktól délre eső erdőkben kémeink ellenséges csapatokat észleltek. Híreink szerint lehetnek vagy ötszázan!
Steve arca, PP. Láthatjuk döbbent arckifejezését.
BRIAN
Tudtuk, hogy egyszer eljönnek. Felkészültünk fogadásukra.
STEVE
A barbárok azok?
BRIAN
Úgy tűnik. Mozgósítnunk kell az országot, és nincs sok időnk. Már üzentem a csapatokért Darvstonba és a gyarmatokra, de jó pár napba beletelik, mire megérkeznek. Newpadban megígérték, küldik a fegyvereket legkésőbb holnap reggelre. Mégis, úgy tűnik, Green Gressnek egyedül kell megvédenie magát. Ha a főváros elesik, a DEJTCS-birodalom nem tudja többé visszatartani a barbár hadakat. Ha viszont sikerül döntő csapást mérni rájuk, jó esélyünk lesz arra, hogy jó ideig békében élhessünk.
STEVE
Mikor várható a támadás?
BRIAN
Egy héten belül. Szükségünk lenne új információkra. Nos, arra gondoltam… arra gondoltam, talán éjszaka elmehetnél őrjáratra. Kapsz elég embert. Fontos volna.
STEVE
Rendben van. Két harcost viszek magammal, hajnalra megszerzem az adatokat az ellenség létszámáról, felszereltségéről és szándékairól. De mond csak, tényleg felkészültünk egy ilyen ütközetre?
BRIAN
Föl, de készülj fel, nem lesz egyszerű. Visszavernünk a barbárokat csak akkor sikerülhet, ha népünk valamennyi tagjából sikerül hősöket faragnunk. Nem tudom, mennyi ideig fog folyni a harc, és azt sem, milyen árat kell fizetnünk a győzelemért – de azt igen, hogy ha akarunk, győzni fogunk. Szóval rajtunk múlik minden.
STEVE
Értem. Este indulok.
BRIAN
Sok szerencsét!
STEVE
Szükségem lesz rá.
2. jelenet
KF:
Green Gress. Steve áthalad a városon, láthatjuk, ahogy a háttérben DEJTCS-munkások éppen egy védelmi árkot ásnak. A fiú a kapu felé halad, gyors léptekkel.
Kiáltás hallatszik, valaki az ő nevét kiáltja. Steve hátrafordul, látja, hogy egy hosszú hajú, csinos barna lány szalad felé. Megáll.
NANCY
Mi történt? Hová sietsz?
STEVE
Nem is tudsz róla?
Nancy meglepődik, összeráncolja a szemöldökét.
NANCY
Miről?
STEVE
A barbárok megtámadták a birodalmat.
A lány összerezzen, egy pillanatig szinte szóhoz sem jut.
NANCY
Ez volna az?
Fél kézzel az árkot ásó munkások felé int.
NANCY
Láttam, milyen nagy ma a felhajtás, de nem gondoltam volna, hogy ezért! De ugye… te hová mész?
STEVE
Éjszakai küldetés.
NANCY
Az veszélyes!
STEVE
Igen, veszélyes.
Pár másodpercig hallgatnak, kínos csend ereszkedik kettejük közé.
STEVE
Mennem kell, és ezt te is tudod. Green Gresst meg kell védenünk minden áron – ha ezt elfoglalják, végünk van. Hiába áll még Ondero, Woodtown és Foxcastle, azok nem szállhatnak szembe az ellenséggel. Szabadságunk mindennél fontosabb, és én teljesítem kötelességem. De ne félj, hamarosan visszajövök.
A lány arca elkomorodik, tekintete körbejár a városon. Aztán megfogja a fiú kezét.
NANCY
Megértelek. Vigyázz magadra.
Megcsókolják egymást. Steve körbemutat.
STEVE
Ők bíznak bennünk. És nekem mindent meg kell tennem, hogy valóra váltsam álmaikat – megteremteni egy szabad társadalmat, s elvezetni őket a szabadság földjére. De ha a barbárok letipornak bennünket, akkor vissza kell térnünk… vissza kell térnünk oda, ahonnan jöttünk.
NANCY
Menj hát, és járj sikerrel.
Ismét megszorítják egymás kezét, aztán Steve folytatja útját arra, amerre indult. Nancy még sokáig néz utána, a kamera ráközelít az arcára. Nemsokára megfordul ő is, és visszasétál a ház felé.
4.jelenet
A kép kivilágosodik
KF:
Green Gress éjszaka. Egyetlen embert sem látni az utcákon. Az erdő tökéletes sötétségbe burkolódzik.
HT, kép: A fák koronája felett ragyogó telihold.
HT, hang: tücsökciripelés.
KF:
A kamera lassan körbejár, rövidesen megpillanthatjuk a ködös éjszaka fátylából kilépő DEJTCS-katonákat. A kamera rájuk közelít; Steve az, és még két másik fiatalember. Kezükben tompa hegyű lándzsát szorongatnak. A városkapu felé igyekeznek – pár másodpercen belül ismét eltűnnek az éjszaka sötétjében.
A kép áttűnik.
5. jelenet
KF:
A sötétben alig kivehető hegyi ösvény, egyik oldalán meredek sziklafal határolja. A DEJTCS-ek haladnak végig rajta. Az ösvény elkanyarodik, és egy mély szakadék tárul a szemünk elé. Alant patak csordogál, a hold fénye megcsillan felszínén. A vízfolyás túloldalán tábortüzek fénypontjai villannak fel az éjszakában, kiáltozás hallatszik.
HT, hang: az erdő neszei, bagolyhuhogás.
STEVE
Itt fogunk leereszkedni a patakhoz. Így nem láthatnak meg minket.
A fiú feltekint a csillagos égboltra, arcán bosszúság látszik.
STEVE
A telihold lehet, hogy gondot fog okozni. Készüljünk fel mindenre.
A két katona bólint, egyikük elővesz egy kötelet, hozzákötözi az egyik fához, majd leengedi a mélybe. Először Steve mászik le rajta, majd a másik két katona is leereszkedik a kötélen.
Steve elővesz egy távcsövet, az ellenséges tábort kémleli.
HT: A földet érő DEJTCS-katonák.
Steve leereszti a távcsövet, arca PP. A másik kettő (…) mellé.
STEVE (suttog)
Minden rendben. A legtöbben alszanak. Nem sok őrt láttam. A tábor innenső felén biztos, hogy nincs kettőnél több.
Kezével előremutat.
STEVE
A patak felett van egy híd. Az alatt fogunk átkelni.
KATONA
A hídnál van őr?
STEVE
Van. A háta mögé kell kerülnöd. Ha leütötted, derítsd fel a hídfő környékét. Biztonságban el kell érnünk a vezéri sátrat.
A katona bólint, mindhárman elindulnak.
A kép áttűnik.
6. jelenet
KF:
A tajtékzó patak holdfényben fürdő vize, SZP. A kamera látószöge bővül, láthatjuk a bokrok közt surranó katonákat. Halk lépteik zajáét elnyomja a tücskök ciripelése. A patakkal párhuzamosan haladnak.
A kamera fordul, elénk tárul a kecses fahíd sziluettje. A híd alól kisebb vízesés moraja szűrődik ki.
Steve arca, PP. Leguggol, karjával maga mellé inti a két DEJTCS-katonát.
STEVE (az 1. katonára mutat)
Te átkelsz a zuhatag felett, megkerülöd a hídfőt, és az őr mögé lopódzol. Mi közben átvágunk a lugason, és elintézzük a másik őrszemet. A bekötőútnál találkozunk. Világos?
Az 1. katona bólint.
STEVE
Akkor gyerünk!
Az 1. katona elmasírozik a híd irányába. Steve és a másik DEJTCS átugrálnak a patak kövein, és eltűnnek a bokrok között.
7. jelenet
KF:
Az 1. katona óvatosan lopódzva átgázol a patak vízesése felett. A víz elég mély, a térdéig ér. A csobbanások hangja elveszik a zuhatag örvénylő morajában.
KF:
A katona felmászik a dombon. Az őr fel-alá járkál, nem veszi észre őt. Miután felért, óvatos léptekkel megindul a híd közepe felé, ahol az őrszem álldogál, neki háttal. A deszkák nem reccsennek meg a lábai alatt. Mikor már elég közel jár hozzá, jobb kézfejével erős ütést mér az őr tarkójára, aki menten összecsuklik, és tompa puffanással ér földet. A katona megfordul, és lassú léptekkel, lehajolva visszaoson a hídfő felé.
8. jelenet
KF:
Steve és a 2. katona egy vastag, odvas fa tövében guggolnak. Steve csendesen nézelődik, aztán odahajol társához.
STEVE
Intézd el az őrt. Én indulok a fővezér szállása felé.
A 2. katona a kezével int, hogy rendben, aztán elindul az alacsony cserjék között. Steve hason kúszva közelíti meg a tábort.
KF:
A barbár őrszem, amint hatalmas léptekkel járkál, majd a tábor felé fordul.
A 2. katona settenkedik a barbárok között. Az őr háta mögé kerül. Már éppen ütésre emeli a karját, amikor lába alatt megreccsen egy száraz gally. A barbár őrszem hátraperdül, elemlámpájával a cserjésre világít.
ŐRSZEM
Ki az? Ki van ott?
A 2. katona kiugrik a cserjésből, lándzsájával az őrre támad. A barbár katona is előkapja fegyverét, közben elkiáltja magát.
ŐRSZEM
Riadó! A DEJTCS-ek a táborban!
A 2.katona egy jól irányzott csapással leteríti az őrt, majd riadtan körülnéz.
KF:
Steve, a tábor belsejében, a sátrak között. Felkapja a fejét, tekintete körbejár. Hátrafordul, látja, hogy a 2. katona kétségbeesetten integet.
A táborban megkezdődik a mozgolódás. Az egyik hatalmas katonai sátorból fáklyás harcosok özönlenek kifelé üvöltözve. Láthatjuk, hogy kiválóan felszerelt, harcra kész csapatok.
KF:
Steve felpattan, rohan vissza, a híd felé. Ott már várja az 1. katona.
STEVE
Gyere! Siessünk innen!
Átrohannak a hídon, a barbárok már a nyomukban vannak. Tüzes nyílvesszők százai surrognak el a fejük felett.
STEVE
Gyere! Erre rövidebb!
Az 1. katona körülnéz, és megérti, miről van szó. Átmásznak a híd korlátján, és leugranak a meredek patakpartra.
Mindketten földet érnek, de az 1. katona fájdalmasan felüvölt, és lefelé kezd gurulni a híd alatti töltésen. Steve utána ugrik, és visszahúzza. Fölé hajol.
STEVE
Mi történt?
Az 1. katona a földön fetreng, láthatóan nagy fájdalmi vannak.
1. KATONA
Úgy látszik… eltört a lábam.
Steve káromkodik egyet, és felnéz a hídra. A barbárok már keresik őket.
1. KATONA
Menj… szükség van rád a városban.
Steve egy pillanatig habozik, aztán bólint.
STEVE
Kiszabadulsz, ne félj. Győzni fogunk, és te is köztünk leszel majd.
A földön fekvő katona elmosolyodik.
1. KATONA
Hát persze.
Steve megmarkolja a vállát, majd otthagyja sebesült társát. Igyekszik elrejtőzni a bokrok között, de a holdvilágnál könnyen észreveszik, és nyílveszőket lőnek utána. Valahogy mégis sikerül elmenekülnie.
KF:
A hídon kezd elharapódzni a tűz, fénye tükröződik a csillámló patak vizén.
Steve a domb tetejéről nézi a lángoló hidat és a hangyabolyszerűen felbolyduló barbár tábort.
HT: A fényes, magasan járó telihold.
HT, hang: filmzene.
Steve megfordul, és kisétál a kamera látószögéből, amely még pár pillanatra elidőzik a hátborzongató látványon.
A kép áttűnik.
9. jelenet
A kép kivilágosodik.
KF:
Green Gress, a városban. A csapatzászló tövében Brian üldögél földön, mellette egy kiterített térkép. A közelben több tábornok és katona járkál idegesen fel-alá.
HT, kép: a hajnali erdő.
BRIAN (a tábornoknak):
Úgy látszik, valami közbejött. Talán az ellenség elfogta őket.
A katonák közt megdöbbent moraj fut végig. Brian már hajolna újra a térkép fölé, amikor kiáltás üti meg a fülét. Fölnéz.
KF:
Steve közeledik futva, LSZ a dombról. Oldalt elmosódottan látszik a képben a szélben lobogó zászló.
Steve felér a domb tetejére. Erősen zihálva áll meg Brian előtt, aki időközben felállt, és izgatottan várja, hogy a fiú végre kibökjön valamit.
STEVE
Nem sikerült…(kétrét görnyed, akadozva veszi a levegőt). A társamat elfogták. Úgy tűnt, teljes harckészültségben vártak minket. A Csádri-híd elpusztult, tüzes nyílveszőkkel égették föl. Nem tudom…
Kiáltozás hallatszik. Mindannyian a hang irányába fordulnak. Láthatjuk, hogy egy DEJTCS-kém rohan feléjük, és közben egyfolytában kiáltozik.
KÉM
Parancsnok úr! Jönnek!
Steve arca, PP. Megdöbbenést és elszántságot tükröz.
BRIAN
Mondd el, mi történt!
KÉM
Amikor kiküldtél, hogy ellenőrizzem az éjszakai expedíciót, magam is a Csádri felé vettem az irányt. De amikor a kilátóhoz értem, láttam, hogy a völgy túloldalán kanyargó úton végeláthatlan sorokban kígyózik az ellenség. Közelednek, és nagyon sokan vannak.
Brian előrenyúl és megrázza a kétségbeesett fiú vállát.
BRIAN
Ide figyelj! Össze kell szedned magad! Azonnal riassz mindenkit, a hadseregtől kezdve egészen a szakácsig. Mindenki foglalja el a helyét!
A kém bólint, és elrohan.
BRIAN (Steve-hez fordul)
Helyezd biztonságba Nancyt. Utána gyere vissza, ki kell dolgoznunk a védelmi tervet.
STEVE
Meg kell tudnunk, milyen messze járnak a várostól.
BRIAN
Azonnal kiküldök egy járőrcsapatot.
STEVE
Induljon velük egy különleges légió is. Ha nem sikerül valami módon megzavarni őket, nem lesz elég időnk a felkészülésre. Szükségünk van…
A fiú felpillant az égre, a felkelő nap állását tanulmányozza.
STEVE (folytatja)
Legalább nyolc órára.
BRIAN (bólint)
Igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt.
Steve tiszteleg.
STEVE
Sok szerencsét, pajtás.
Brian fáradtan visszaint.
BRIAN
Azt hiszem, igazán szükségünk lesz rá.
Steve megfordul, és sietős léptekkel elsiet.
10. jelenet
KF:
Steve, ahogyan sétál a házak között. Egy kis kunyhóhoz érkezik. Bekukkant, de nincs bent senki.
STEVE
Nancy!
Valaki a fiú hátára teszi a kezét, de gazdáját egyelőre nem láthatjuk. Steve hátraperdül, Nancy áll a háta mögött. A lány arcáról szomorúságot és tehetetlen fájdalmat olvashatunk le.
Pár pillanatig ott állnak egymással szemben, nem szólnak. Azután váratlanul hevesen, szenvedélyesen átölelik egymást.
PP. Nancy arca, majd PP Stevé.
HT, kép: a sürgölődő város, masírozó katonák, a harcra hívó trombita hangja.
NANCY
Elérkezett hát a háború. A harc ideje.
Elválnak egymástól, hogy egymás szemébe nézhessenek.
NANCY
Itt az idő, hogy megvédjük magunkat. Tudom, hogy veszélyes, de ha bármiben segíthetek, csak szóljál. Illetve ha bármiben segíthetünk…
Nancy a körülöttük álló fiatal lányokra mutat, akiket Steve csak most vett észre.
STEVE
Rendben van. És… örülök. Örülök neki, hogy készek vagytok segíteni mindannyian.
Nancy elmosolyodik.
NANCY
Szükségetek lesz ránk.
STEVE
Igen, tudom. De készüljetek fel, nehéz küzdelem lesz.
Mondana még valamit, de félbeszakítják szavát.
BRIAN
DEJTCS-ek!
Egy pillanat alatt megdermed az egész város, mindenki Brianre szegezi tekintetét. A fiú a dombon áll, egyik kezével a zászló rúdját markolja, a másikban lándzsát szorongat.
BRIAN
Bizonyára tudjátok már, városunkat komoly veszély fenyegeti. A barbárok töretlenül nyomulnak felénk, a birodalom megdöntésére pályáznak. Katonáink már elindultak, hogy visszaszorítsák őket, de sokáig nem tudjuk tartani a frontot a városon kívül. Az ellenség túlerőben van, és a csatát majd itt, Green Gressben kell megvívnunk. Nem szeretném sokáig húzni a szót, gondolom, amúgy is érzitek, mi függ ennek az ütközetnek a kimenetelétől. Őszintén bevallom, nem remélhetem, hogy 10 óránál tovább ellen tudunk állni az ellenség ostromának, de ennyi idő bőven elég lesz ahhoz, hogy a többi városból megérkezzen az erősítés. Tehát rajtunk múlik minden – és biztos vagyok benne, ha ti is akartok, győzni fogunk!
A tömegből fellelkesült kiáltások, harsogó igen hallatszik. Brian felemeli kezében a lándzsát.
BRIAN
Akkor hát előre! És ne feledjétek… most dől el minden!
Green Grees népe teljesen felbolydul. Steve-nek elég egy pillantást vetnie rájuk, hogy elégedetten nyugtázza: Briannak sikerült elérnie célját.
STEVE (Nancynek)
Mennem kell. Jelentkezzetek a munkaelosztónál. De kérlek… vigyázzatok magatokra.
A lány megcsókolja a fiút.
NANCY
Ígérem.
Steve elmosolyodik, megfordul, és visszasétál Brianhez, a városdomb tetejére.
12. jelenet
A kép kivilágosodik.
KF:
Green Gress. LSZ a városkapu felől, a kamera lassan körbejár. Láthatjuk a munkásokat, akik a fal egyes szakaszainak megerősítésén dolgoznak, katonákat, akik rendezett oszlopokban masíroznak az utcákon, lányokat, akik különböző helyeken szorgoskodnak: segítenek a DEJTCS-fiúknak, vagy főznek. Ezen kívül itt-ott kisebb csoportokba verődve magas rangú tisztek ácsorognak – köztük van Steve és Brian is.
A kamera rájuk közelít.
BRIAN
…azt mondják, nekik sincs elég…
STEVE (felcsattan)
Az engem nem érdekel! Hányszor kell még elmondani, hogy felfogják végre: vészhelyzet van! Szükségünk van azokra a rohadt fegyverekre. Ha nekik nincsen, küldjön Ondero vagy Newpad… de csináljanak már valamit!
BRIAN
Nemsokára kifutunk az időből. Most kaptam a hírt, hogy az expedíciónkat teljesen szétverte az ellenség. A barbárok előcsapatai már a Csádri-gerincen járnak.
STEVE
Köszönöm. Azonnal ki kell hirdetni a teljes harckészültséget!.
A tábornok tiszteleg, azután elsiet.
STEVE
Gyerünk! Nem várhatunk tovább! Fogjunk mi is fegyvert.
HT, kép: a távolodó tábornok.
BRIAN
Igen. Pontosan ezt kell tennünk.
13. jelenet
KF:
A fal, a városon kívülről nézve. A kamera végighalad rajta, mutatja a tetején felbukkanó katonák elszánt arcát. Lándzsákat és íjakat tartanak kezükben. Rövidesen megpillantjuk Steve arcát is, aki távcsövével az erdő mélyét fürkészi.
Távcsőn keresztül készített felvétel:
A sűrű fenyőerdő, teljes a szélcsend, fák nem hajladoznak. Azután valami mozgás észlelhető, végül kibontakozik a kép: katonák közelednek, és könnyedén megállapítható róluk, hogy nem a DEJTCS tagjai.
PP: Steve arca. Felüvölt.
STEVE
Jönnek! Itt vannak a barbárok!
A levegőben lappangó feszültség egyből megszűnik, a várost mintha villámcsapás érte volna.
Gyorsan változnak a képsorok. A város különböző pontjait mutatják. Mindenütt teljes a felbolydulás.
HT, hang: általános hangzavar, kiáltások, csataüvöltések.
KF:
Az erdő. A dombot már teljesen elözönlötték a barbárok. A seregek élén egy nagydarab, teljes harci díszbe öltözött fiú halad, magabiztos léptekkel.
STEVE (távcső a kezében)
Brian… Brian, gyere ide gyorsan! Nézd csak, ki az ott!
Brian odalép hozzá, átveszi a távcsövet.
BRIAN
Hol… csak nem Squler Wurd az? Az meg hogy lehet? Azt hittem, a barbárok elüldözték őt korábbi sikertelen hadjárata miatt.
STEVE
Nos, úgy tűnik, talán mégsem. És ez azt jelenti, nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk.
Brian eltolja a szemétől, és visszaadja Steve-nek a távcsőt.
BRIAN
Tűz!
14. jelenet
Alighogy Brian elkiáltotta magát, a barbár csapatok is kilőtték nyilaikat. Az egyik nyílvessző mellbetalálta az egyik DEJTCS-et, aki hátratántorodott az ütéstől (a nyilak vége tompa volt).
KF:
A barbárok már előretörtek a fal alá, és hajítókkal kezdik aprítani a támasztógerendát. A DEJTCS-katonák eközben felülről lándzsával böködik őket, vagy nyilakkal lövik őket.
Steve hátrafordul, elkiáltja magát.
STEVE
Lányok, hozzatok vizet!
KF:
Három fiatal, egyenruhába öltözött leány felforralt, még gőzölgő vizet hoz egy nagy dézsában. Odaérnek a falhoz, Steve eligazítja őket.
STEVE
Egy…két…három…négy!
A lányok meglendítik a dézsát, a forró víz alázúdul a mélybe, leforrázva ezzel az ostromló katonák egy részét. Többen közülük a fájdalomtól üvöltve a földre vetik magukat, és tehetetlenül fetrengenek.
STEVE
Remek volt… hozzatok még!
KF:
Steve, lehajolva fürgén átszalad a városra folyamatosan hulló tüzes nyílvesszők záporán. Fölrohan a városdombra, a szélben lengedező csapatzászlót már megtépázták az ellenség nyílvesszői. Az alkalmilag kijelölt főhadiszálláson Brian várja, aki egy sebtében összetákolt fedezék védelmében a frontjelentéseket böngészi. Steve behúzódik mellé.
BRIAN
Az ellenség megtámadta Ipariát és Ketast. A darvstoniak üzenték, hogy megindultak a fegyverszállítmányok Green Grees felé.
STEVE
Jókor. A várost már körülvette az ostromgyűrű.
BRIAN
A Via Central még szabad. Ha sikerül kivernünk az ellenséget az északi töltésről, jó esélyünk van rá, jó esélyünk van rá, hogy megkapjuk az ígért fegyvereket. Rést kell vágnunk az ellenséges blokádon, és megtartani pozíciónkat legalább a készletek beérkezéséig.
STEVE
Nem lesz könnyű.
BRIAN
Tudsz jobbat?
Sokáig néznek egymásra.
15. jelenet
KF:
Green Gress. Egy, a kamerához közel álló DEJTCS-katona épp most esik össze egy nyílvesszőtől.
A városkapunál súlyos harcok folynak, a fal mentén mindenütt kardcsata dúl.
KF, SZP:
Az egyik barbár harcosnak sikerült kidöntenie a déli falrész támasztó gerendáját, így az egész – a DEJTCS-harcosokkal együtt – nagy robajjal dőlt alá, maga alá temetve az ostromló barbárokat. Leírhatatlan kavarodás támad, mindenütt kardok csattognak.
KF:
A város belső része. Mindenfelé emberek rohangálnak. Láthatjuk Nancy-t is, aki egy pillanatra megáll, tekintete Steve-t keresi, azután siet tovább, kezében nyílveszőkkel.
HT, kép: Gren Gress néhány kigyulladt, lángoló háza és a kígyózó füstoszlopok.
Steve és Brian közeledik, kezükben karddal, egy szakasznyi DEJTCS-katona követi őket.
HT, hang: surrogó nyílvesszők hangja, tűz ropogása, és kisebb robbanások.
A kamera követi őket.
KF:
Steve megáll, HT: a városfal. Kezével int, előremutat.
A falon túl kanyargó út, előtérben egy nagy, földdel föltöltött, az ellenségtől hemzsegő tér.
STEVE
Itt fog megérkezni a várva várt szállítmány. Meg kell szereznünk a töltést! Gyerünk!
Steve és a többiek nekirontanak az ellenségnek.
HT, hang: filmzene.
KF:
Gyorsan változó képsorok. Steve-t látjuk, amint egy barbár harcossal vív párviadalt, aztán leüti.
Brian a hátán átvetve hajít le egy ellenséges katonát a töltésről.
A többi DEJTCS-vitéz is derekasan pusztítja a barbár ellenfelet, és rövidesen sikerül szinte teljesen megtisztítani a területet az ellenségtől.
STEVE:Hozzatok még erősítést!
A falon egy ellenséges harcos próbálja felküzdeni magát, de Brian egy jól irányzott rúgással visszataszítja őt a mélybe.
STEVE
Ott jönnek! Megérkezett a karaván!
A töltésen álló DEJTCS-ek örömujjongásban törnek ki. Egy tábornok sétál oda Steve-hez és Brianhoz.
TÁBORNOK
Sietnünk kell. A barbárok áttörtek a déli szárnyon, és elfoglalták a kaput.
STEVE
Küldj ide munkásokat és lányokat. Szét kell osztanunk a fegyvereket.
TÁBORNOK
Parancsára! (elsiet)
Steve figyeli, ahogy a lovaskocsikon és szekereken érkező fegyverkészletek begördülnek a töltés alá.
STEVE
Gyerünk! Mindenki rakodjon! Brian, fedezd az állást!
BRIAN
Tíz percnél több időnk nincsen. Az ellenség máris küldi az erősítéseket.
STEVE
Oké. Megleszünk.
Megérkeznek a lányok, köztük Nancy is. Máris nekilátnak a készletek kipakolásához.
STEVE (Nancyhez)
Most már nem lesz semmi baj! Az ellenség valószínűleg…
(VALAKI)
Parancsnok úr! Ég a raktár! A benzinraktár… tüzet fogott!
Mindenki egy pillanat alatt megfeledkezik arról, amit éppen csinál, és a rohanva érkező futár felé fordul. Az arcokon mély döbbenet és meglepetés.
STEVE
Mit beszélsz…?
FUTÁR
Az ellenség gránátokkal bombázza a raktárat! Fel fog robbanni a benzin!
BRIAN (sietős léptekkel elindul)
Nézzük meg!
16. jelenet
KF:
Egy magas, fából épült, lángoló raktár. A tűzben kisebb robbanásokat hallani.
A DEJTCS-ek előtte állnak, és figyelik. Steve elkiáltja magát, és a városkapu felé mutat. Egy hatalmas kerekeken gördülő ostromgépet vontattak oda a barbárok, azzal lövik az épületet.
STEVE
Az ott Squler Wurd! Valahogyan megneszelte, mit tárolunk mi ebben a raktárban. Mindenesetre, ha ez felrobban, már nem lesz miért küzdenünk!
BRIAN (rohanni kezd a raktár felé)
Ki kell pakolnunk a kannákat!
STEVE
Brian, ne!
Futni kezd utána, hogy visszahúzza, de ebben a pillanatban erős robbanás rázza meg az épületet. Brian belép kapuján, eltűnik a lángok között.
HT, hang: a robbanások moraja egyre erősödik.
STEVE
Csak nem… Brian, gyere vissza!
KF:
A fiú előtűnik a füstös félhomályból, kezében két benzineskanna.
STEVE
Rohanj! Gyorsan!
Hatalmas erejű robbanás hallatszik. Lánggörgeteg burkolja be az egész raktárat. Briannak nyoma veszik, Steve és a többiek hátratántorodnak a szörnyű forróságtól; mintha a levegő is meggyulladt volna. Az égből deszkadarabkák zuhannak a földre.
STEVE
Földre! Mindenki a földre!
A közelebb álló DEJTCS-ek mind a földre vetik magukat, és tarkóra szorítják karjaikat.
A lángok máris kezdenek elharapódzni. A magasból pernye száll alá, kisebb-nagyobb tüzek lobbannak fel itt-ott a városban. A fák ágai is tüzet kaptak, az erdő madarai rikoltva menekülnek, repülnek fel a kék ég felé. Egész Green Gressben sűrű, fojtogató füst terjeng, szürkeségbe vonva a zöldellő fenyvest.
Steve végre felemeli arcát, tekintete fájdalomtól és gyűlölettől izzik.
STEVE
Nem! Nem lehet igaz!
Felpattan, rohanni kezd a raktár füstölgő romjai felé.
Többen utána ugranak, igyekeznek lefogni.
STEVE
Brian! Brian!
A fiú feje lebicsaklik, teste elernyed. Pár másodperc múlva kiszakítja magát a DEJTCS-katonák karjai közül, lerázza magáról vigasztalásra nyújtott kezüket. A városkapu felé fordul, ahol a barbárok már meg is kezdték a benyomulást Green Gressbe.
KF:
A város különböző pontjairól ideözönlő DEJTCS-katonák, felveszik a harcot a benyomult ellenséggel.
HT, kép: a lángoló város.
HT, hang: filmzene.
Steve arca, PP. Megfordul, megszaporázott, elszánt léptekkel fölsétál a városdombra. Egyik kezét a széjjelfoszlott lobogó rúdjára kulcsolja, a másikat pedig a magasba emeli.
STEVE (ordít)
Megállj!
17. jelenet
HT, hang: Teljes csend, csak a lángok ropogása hallatszik.
KF:
Az egész város mozdulatlanná dermedt. A DEJTCS-ek is, a barbárok is megbabonázva merednek a dombon álló Steve-re.
STEVE
Elég! Ennyi éppen elég volt. Squler Wurd, feladjuk a várost.
Óriási üdvrivalgás tör ki az ellenség soraiban. A DEJTCS-nép döbbenten áll, még mindig megkövülten. Nem értik a hirtelen fordulatot.
PP. A barbár fővezér, Squler Wurd arca. Ő nem ünnepel. Méltóságteljesen áll, mereven, akár egy kőszikla.
STEVE
Rendben van, örüljetek csak. Megkaptátok, amit akartatok. De még mielőtt engedném rabláncra veretni magamat és népemet, szeretnék elmondani valamit: amikor felrobbant a raktár, meghalt a DEJTCS egyik parancsnoka. Meghalt egy ember!
A barbárok szinte megdermednek, azon nyomban abbahagyják az ünneplést. Minden szem Steve-re szegeződik.
Squler Wurd, PP. Arcán ideges izomrángás fut végig, de még mindig nem tükröz semmiféle érzelmet.
STEVE
Igen. Így történt. És én most itt állok, és kérdezem: megérte? Megérte egy emberélet a győzelemért? Ha szerintetek igen, én egyetlen szó nélkül átadom nektek Green Gresst, és kezetekbe adom a DEJTCS-népet. De ha egy is van közöttetek, aki másképp gondolja, akkor szeretnék előtte még búcsúbeszédet mondani.
Néma csend.
Steve végigjártatja szemét a tömegen, azután karját meglendíti az erdő irányába.
STEVE
Ugyanazért harcoltok, mint mi. Ugyanonnan jöttetek, és ugyanoda is szeretnétek eljutni, ahová a DEJTCS-ek népe, csak más úton. A társadalom kivetettjei vagyunk, akik nem találjuk helyünket a világban, és ezért elmenekültünk oda, ahol egy szebb jövő várt minket. A tökéletes társadalom – jól hangzik, ugyebár? Olyan helyre akartunk lelni, ahol meglelhetjük a fiatalság örök hazáját, a boldogság szigetét… ahol senki nem háborgat minket. Azt a világot keressük, ahol sosem megy le a nap, és örökké tart az ifjúság.
Steve szünetet tart, aztán újra belefog mondandójába.
STEVE
Mind a mai napig ellenségnek tartottalak benneteket, akik a DEJTCS vesztére törtök, kíméletlen eszközökkel. Barbároknak, akik elpusztítják mindazt a jót, amit mi nagy nehezen létrehoztunk. Most döbbentem csak rá, hogy ti tulajdonképpen semmiben sem különböztök tőlünk. Ha mi lennénk a ti helyetekben, ugyanezt tettük volna. De rendben van, ha egyszer elfoglaltátok Green Gresst, tietek; mindössze annyit akarok mondani, hogy nemcsak ez a város áll még ellent nektek. A DEJTCS-birodalom hatalmas, és sok nehéz, esetenként véres ütközetet kell meg megvívnotok, amíg teljesen elfoglaljátok.
Steve arca, PP.
STEVE
Rommá lőtt városok, pusztulás, szenvedés, halál? Ezt akarjátok? Ha kiűztök minket e földről, egyszer még visszatérünk, és kezdődik minden elölről. Örökös harc lesz az élet, és soha nem valósíthatjuk meg azt, amiért annyi könnyet hullattunk: egy szebb és tisztább társadalmat.
Steve kirántja a DEJTCS-zászlót a helyéről és elhajítja.
STEVE
Azt mondom, gyülekezzünk közös lobogó alatt! Olvadjunk eggyé, temessük el a múltat, és fogjunk hozzá az újjáépítéshez! Együtt, egyesült erővel több esélyünk lesz az igazi ellenség: a gyűlölet és a háború ellen! Gondoljátok el, micsoda dolgokra lennénk képesek: lerakhatnánk végre az új birodalom alapjait, amely fenségesebb és nagyszerűbb lenne minden eddigi társadalomnál és államnál, amit eddig hátán hordott a föld. Mindeddig félrevezettek titeket. Squler Wurd lelke gonosz, nincs helye közöttünk. Ha majd más lesz népünk vezére…
Ebben a pillanatban egy surrogó nyílvessző fúródik bele a fiú mellkasába. Steve arcára egyfajta kábult csodálkozás ül ki, amint lepillant magára. A következő másodperben földre rogy.
A tömegben ácsorgó Nancy arca, PP. Fölsikolt.
NANCY
Steve!
Squler Wurd, kezében egy óriási íjat szorongat, arcán elszánt kifejezéssel.
A tömeg felmorajlik, Nancy szaladni kezd Steve-hez. A DEJTCS-ek és a barbárok hátrafordulnak, mindannyian azt kutatják, ki lőtte ki a nyílvesszőt a DEJTCS-vezérre.
A tömegből izgatott kiáltások hallatszanak.
(…)
Áruló!
(…)
Kapjuk el!
KF:
Squler Wurd bemenekül a fenyvesbe. A katonák csak az erdő széléig üldözik, aztán hagyják futni. Valamennyien összesereglenek a városdomb alatt.
KF:
Nancy a haldokló fiú mellett térdel, aki a földön hever a zászlórúd tövében.
HT, kép: Green Gress lángoló házai. Beállt a szürkület.
NANCY
Szólj valamit! Kérlek, szólj hozzám valamit!
A fiú felnyitja szemeit, és erőtlenül elmosolyodik. Arcán fájdalom és megindultság tükröződik.
STEVE (gyengén)
Hajolj közelebb, Nancy, mondanom kell neked valamit.
NANCY (lekiált a dombról)
Jöjjön már az orvos!
Hangjában kétségbeesés csendül.
Steve megrázza a fejét.
STEVE
Nem. Rajtam orvos már nem segít. Hamarosan lejár az órám, ezért kell, hogy alaposan figyelj most rám. A nép jövője forog kockán.
Felköhög, majd folytatja.
STEVE
Holnap keresd fel Ondero főparancsnokát, és mesélj el neki mindent arról, ami történt. Azt üzenem, vegye át a birodalom kormányzását. A barbárok… velünk fognak tartani. Ebben biztos vagyok. Sikerülni fog majd a… valóra váltjuk az álmokat.
NANCY
Steve, kérlek…
STEVE
Megkapjátok az esélyt. Itt áll előttetek az út a boldog jövőbe. Örülök… örülök, hogy sikerült. Boldog vagyok, mert…
Steve szemei lassan lecsukódnak, egyre nehezebben veszi a levegőt.
STEVE
Mert egyesíteni tudtam végül az erdők csapatát.
NANCY (ráborul a fiú mellkasára)
Szeretlek Steve. Szeretlek.
STEVE
Én is… én is nagyon… szeretlek.
Steve mellkasa megemelkedik, de vissza már nem süllyed. Szemei lecsukódnak, teste elernyed.
Meghalt.
A lányból kitör a zokogás.
HT, zene: filmzene.
A kamera látószöge bővül. Bekerülnek a képbe a városban ácsorgó, mozdulatlan csapatok, utána egész Green Gress. A kamera egyre távolabb és távolabb kerül a városdombtól.
LF: A lángoló város, a levegőből. Steve és Nancy lényegtelen, apró ponttá zsugorodott.
LF:
A hatalmas, párás erdőség, háttérben a naplemente.
HT, hang: dinamikus filmzene.