Kategória: Dalszövegek

Altató

Szende kék szem a végzetem
Foglyul ejtett és el nem enged
Szende kék szem
Szende kék szem

Túlragyogja az ég színét
Búzavirágát tengerét
Ez a szende kék szem
Szende kék szem

És én szeretem
Nagyon szeretem
Ezt a kék szemű lányt
Mellette érzem
Létezem
Lélegzem
Napsütötte édenkert az életem

Szende kék szem szelíd-szép
Földi árny közt
Az égi fényben
Szende kék szem
Szende kék szem

Gyönge karja ha átölel
Ártatlan bájjal feltüzel
Ez a szende kék szem
Szende kék szem

Szende kék szem déli hold
Álom mélyére elsodor
Szende kék szem
Szende kék szem

Nézem arcát mely hófehér
Színes árnyéka égig ér
Szende kék szem
Szende kék szem

És én szeretem
Nagyon szeretem
Ezt a kék szemű lányt
Mellette érzem
Létezem
Lélegezem
Napsütötte édenkert az életem.

A delfin nem sír már tovább

Csavargó fröccsre fillért gyűjtöget
A híd alatt
Fiúcska lenn a parton kishajókat
Hajtogatva áll
Nézi a messzi vizet
Hová ő nem jut el sosem
Sohasem

Tizennégy éves kislány
Hercegéről álmodik
Tizennyolc évesen már
Vágytól égve megpuhítva vár
Jöhet most már akárki
A herceg nem jön el sosem
Sohasem

Voltunk már kint is bent is
Fent is lent is
Amit mi rossznak hittünk
Volt már szép és jó
S nekünk való

Ahol te azt hiszed, hogy van valaki
Senki sincs
Amiről azt hinnéd, hogy ócskaság
Az néha kincs
De várj
Lehet hogy jó a szemed
De van mit szem nem lát sosem
Sohasem

Egy szép nap minden ember
Kishajókat hajtogat
A polcon Bibliát
És nem puskákat tartogat talán
Űlünk a napra várva
A delfin nem sír már tovább.
De nem ám!

Fekete madár

Messze túl a hegyeken
száz viharzó tengeren
fészket bont egy nagy madár
fekete madár

Sötét szárnya árnyéka
ráborul a századra
elvonul és zúg a harang
újra száll a galamb

Vej vejjalala vejja
Vejjalala vejjalala

Dajadvam

Nem voltunk ott a kezdetnél
nem dúlt harc és nem folyt vér
nem élt akkor még a madár
fekete madár

Csőrében nem volt tépett föld
ember embert még nem ölt
legyen újra úgy mint volt rég
békés ezredév

Vej vejjalala vejja
Vejjalala vejjalala

Dajadvam

Impresszió

Kedves megölt az éjjel, kéjjel ölt meg az éj
Arcod szemed sötét, kedves szemed sötét.

Mikor eljön a hajnal, vérben ázik az ég
Szíved többé nem fél, szíved többé nem fél.

Boldog és szép mosoly, de ez még nem a halál.
Gyümölcsöd érleli a fény.
Virágot hozass hát, azzal hintsd végig a palotád.

Kedves oly nagy a házam, mégis üresen áll.
Üres benne az ágy, hideg benne az ágy.
Ez már nem is az élet, ez még nem a halál.
Avas moslék csupán, avas moslék csupán.

Hallod a föld, a puszta föld felett az angyalok dalát
Boldog és szép mosoly, de ez még nem a halál.
Gyümölcsöd érleli a fény
Virágot hozass hát, azzal hintsd végig a palotád.

Búcsú a fegyverektől

Azt mondtad kedvesem, az élet szép
Kikövezett út vezet hazafelé
Azt mondtad, elhallgatnak egy nap a fegyverek
S én elhittem mindezt neked
Elhittem mindent neked

Azt mondtad kedvesem, hogy van remény
Győzni fog végül majd a szeretet és
Emlékszem nevetve mondtad, te is elmész majd
S ha valaha visszatérsz,
Nem hallasz többé csatazajt

Reméltél
Búcsút a fegyverektől
Igaz szót
Tiszta vizű patakot
És folyót

De a földön élsz
Békét a fegyverektől
Hogy remélsz
Ideje rájönnöd
Hogy nem lehet más a világ
Ez a világ

Azt mondtad kedvesem, hogy nincs halál
S minden vándor egy nap hazatalál
Azt mondtad jó élni ott, hová a fény elér
S hitted, hogy egy napon
Csak nevetni fogjuk a veszélyt.

Vihar

A nyári nap éget még
Fehéren néz le ránk
A vizek felszínén
Ragyogó napsugár jár

De én már érzem a bajt
Közeledik a vihar

Könnyű szél lengedez
Hordja az út porát
A messzi földeken
Homályos ködbe vész a táj

Ugye érzed a bajt
Közeledik a vihar

Felettünk dúl a harc
Ezer villám cikáz
Ne sírj hisz véget ér
Nyugodt lesz éjszakád
Lásd

A nyári hajnallal
Együtt megy el a vihar

A vihar elvonult
Tiszta és kék az ég
Szivárvány tündököl
Színeit hordja szét a fény

De én még érzem a bajt
Itt lopakodik a vihar

Dry Highway

Száguld az autó mint a szél
Mögöttünk van már a múlt
Sötéten hívogat a messzeség
Előttünk az országút
Fülünkbe sikolt a szél
Miénk, míg tart az éj
A Dry Highway

Senkik vagyunk a semmiben
Vándorok, mint a szél
Tigris vágtat az úton át
Mi se félünk, ő se fél
Az üvöltő rockzenét
A semmibe szórja szét
A Dry Highway

Látjuk a hold tavát
Babilon csillagát
Egyre hajt és hajt tovább
Egy őrült vágy…

Az úton túl csak a semmi vár
A sivatag a pusztaság
A legenda szerint, szól az indián
Arra csak a gyilkos jár
Ha elromlik a fék
Itt ér majd a vég
A Dry Highway-n.

Az éjszaka lánya

Éjszaka van s a fényben fürdő
Utcák felett sötét az égbolt
Messze még a hajnal pírja
A mikor majd hűvös szél fúj
Autót ritkán látni és az
Üzletek is bezártak rég
Magányos lelkek kóborolnak
Fájó szívvel egymást keresvén

Köztük vagyok én is tiszta
Őszinte szerelemre várva
A holdat nézem földön ülve
Magas tölgyfák árnyékában
Az élet számomra réges-rég
Nem hozott már semmi újat
Egy szebb jövő ígéretét leltem meg
Most egy lány szavában

Itt sétálok a folyó partján
Langyos kellemes nyári estén
Szerelmespárok bóklásznak erre
S én útjukat nem keresztezvén
Továbbsétálok egyre keletnek
Oda ahol a nap majd felkel
Várom bár már arcom aranyozná
De sietnem azért sehova nem kell

Bejártam kopár sziklák közt
Csordogáló élet völgyét
A múlt s a jelen titkát rejtő
Idő tengerének mélyét
Azok a dolgok amiket eddig
Élettelen síkban láttál
Megelevenednek majd előtted
Ha megpillantod az éjszaka lányát.

Szőke diáklány

Mikor egy reggel a kapun kiléptem
Tombolt a nyár s az élet
Mikor meglátom őt, kire szívem vár
Ó, jön felém
Egy szőke diáklány

Itt áll előttem, és én csak bámulom
Teljesül tán az álmom
Látom gyönyörű mélykék szemével kacsint rám
Egy szőke diáklány

Elmúlt a nyár, és faggyal jött a tél
Dér, zimankó térdig ér
És egy fehér karácsony sötét hajnalán
Ó, elment a lány

Sok év eltelt, de még ég a láng
Fanyar füstje távoli földre száll
És egy perzselő nyári délután
Újra jön felém
Egy ősz leány
Az örök diáklány.